Căutare

Tizenhét évvel ezelőtt dolgozták ki az RMDSZ jogász-politikusai a kisebbségi törvénytervezetet, amelynek átdolgozott, kiegészített változata 2005 óta vesztegel a bukaresti parlamentben.

A jogszabály elfogadásának lehetősége a kormányzásba a szövetséget is beemelő román jobbközép demokrata-liberális DA Szövetség 2004-es hatalomra kerülése után körvonalazódott, annál is inkább, mivel a dokumentumot annak idején a Călin Popescu-Tăriceanu vezette kabinet beemelte programjába.

Az RMDSZ politikusainak reménye azonban hiú ábrándnak bizonyult, mivel a szövegből előbb a szenátus kiiktatta a kulturális autonómia megvalósításáról szóló fejezetet, majd elutasította a teljes törvényjavaslatot, a képviselőház plénuma pedig a mai napig nem tűzte napirendjére a jogszabályt, amely már a bizottsági vita mocsarában elsüllyedt.

A tavalyi államfőválasztás nyomán azonban ismét felcsillant a remény az RMDSZ által előterjesztett törvény újjáélesztésére, hiszen a Markó Béla vezette alakulat ezúttal közvetlenül azzal a Demokrata-Liberális Párttal kötött koalíciós megállapodást, amely az elmúlt években alaposan kivette a részét a törvény parlamenti obstrukciójából. Közel két hónappal a PDL és az RMDSZ alkotta kormány megalakulása után ott tartunk, hogy az Emil Boc vezette kabinet ugyancsak programjába iktatta a dokumentumot, sőt az azt korábban többnyire bíráló miniszterelnök nemrég kijelentette: kormánya prioritásnak tekinti a jogszabály elfogadását, amely nagyon fontos egy demokratikus társadalom számára.

Miközben természetesen a legújabb fejlemények, a Boc vezette PDL pálfordulása ellenére sem ajánlott mérget venni a kisebbségek jogállásáról szóló törvény megszavazására, nem titok, hogy a dokumentumot az elmúlt időszakban több bírálat éri magyar oldalról, mégpedig a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről.

Védelem és tiltás

No de mit is tartalmaz maga a jogszabály, mit jelent a romániai nemzeti kisebbségek – beleértve a közel másfél milliós lélekszámú erdélyi magyarságot – számára előírásainak gyakorlatba ültetése? A Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról elnevezésű jogszabály már a 2. cikkelyében kimondja, hogy a nemzeti kisebbségeket elismerik a román állam államalkotó tényezőjének. (A törvény a következő közösségeket nevezi nemzeti kisebbségeknek Romániában: albánok, bolgárok, csehek, görögök, horvátok, lengyelek, macedónok, magyarok, németek, olaszok, orosz-lipovánok, romák, ruténok, szerbek, szlovákok, tatárok, törökök, ukránok, zsidók).

A dokumentum olyan, román állampolgárokból álló közösségként határozza meg a nemzeti kisebbséget, amely a modern román állam megalakulása óta Románia területén él, a többségi lakosságnál kisebb létszámú, saját etnikai önazonossággal rendelkezik, amelyet kultúrája, nyelve vagy vallása fejez ki, és ezt meg akarja őrizni, kifejezésre akarja juttatni, és fejleszteni akarja. A törvény kimondja, hogy az állam bátorítja a tolerancia szellemét és az etnikumközi párbeszédet, határozott intézkedéseket tesz kiváltképp a nevelés, a kultúra és a köztájékoztatási eszközök terén az állampolgárok kölcsönös tisztelete, megértése és együttműködése érdekében, függetlenül attól, hogy ezek milyen etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási önazonossággal rendelkeznek.

A hatóságok megfelelő intézkedéseket tesznek majd azon személyek védelmének érdekében, akik etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásuk miatt fenyegetések vagy diszkriminatív, ellenséges, illetve erőszakos cselekedetek áldozatai lehetnek. A jogszabály a román állam törvény által elismert és védett alapvető értékének nyilvánítja a nemzeti kisebbségek közösségeinek önazonosságát, amelynek összetevői: a nyelv, a kultúra, a történelmi műemlékek, az ingó kulturális örökség, a hagyományok és a vallás.

Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy a politikai, társadalmi, tudományos, kulturális és gazdasági élet minden területén szabadon kinyilvánítsák nemzeti önazonosságukat, és mindez nem okozhat semmilyen hátrányt vagy semmilyen kárt valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek. Tilos a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítása, a diszkriminációra vagy nyilvános erőszakra való uszítás valamely nemzeti kisebbség ellen.

A közhatóságoknak tilos olyan politikát vagy gyakorlatot folytatni, amelynek célja vagy lehetséges eredménye a kisebbségekhez tartozó személyeknek akaratuk ellen történő közvetlen vagy közvetett asszimilálása. Tiltottak azok a normatív vagy közigazgatási, közvetlen vagy közvetett intézkedések, amelyek a hagyományosan valamely nemzeti közösség lakta régió etnikai összetételének megváltoztatására vezethetnek, és hasonlóképpen tilos a közigazgatási-területi egységek, valamint a választási körzetek határainak megváltoztatása a hagyományosan ott élő nemzeti kisebbségek részarányának hátrányára.

Jog az oktatáshoz és nyelvhez

A tervezet kimondja, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön tanulni, állami tanintézményekben anyanyelvi nevelésben és oktatásban részesülni minden szinten, formában és típusban. A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek és egyesületeinek joguk van anyanyelvükön oktató magán tanegységeket és tanintézményeket létrehozni, szervezni, és azok működését biztosítani, amelyek a törvény előírásai szerint állami vagy helyi költségvetési támogatásban részesülhetnek. A vallási felekezeteknek joguk van a híveik anyanyelvén oktató egyházi vagy világi tanegységeket és tanintézményeket létrehozni, szervezni és azok működését biztosítani, amelyek a törvény előírásai szerint állami vagy helyi költségvetési támogatásban részesülhetnek.

A nemzeti kisebbségek nyelvén működő közoktatási intézményekben a román nyelv és irodalom kivételével anyanyelven tanulhatnak minden tantárgyat, az állam pedig köteles megfelelő tanterveket és tankönyveket biztosítani a román nyelv hatékony elsajátítása céljából. A kisebbségek művelődésügyén, tömegtájékoztatási eszközeinek biztosításán, vallásszabadságán és anyanyelvhasználatán (utóbbi kategóriában többnyire a 2001-ben született, 215-ös számú közigazgatási törvény előírásait emeli át a dokumentum) túlmenően a törvénytervezet szabályozza a nemzeti kisebbségek szervezeteinek létrejöttét és működését is.

Többek között ezt a passzust kifogásolják azonban az RMDSZ politikai riválisai, akik szerint a jogszabályba foglalt előírások „bebetonozzák” a szövetség monopóliumát, hiszen kimondja: a nemzeti kisebbségi szervezet tagjainak száma nem lehet kevesebb a legutóbbi népszámláláskor magukat az illető nemzeti kisebbséghez tartozóknak vallók összlétszámának 10 százalékánál. Továbbá abban az esetben, ha a legutóbbi népszámláláskor az illető nemzeti kisebbséghez tartozóként jegyzett állampolgárok összlétszámának 10 százaléka 25 ezer fő vagy annál több, akkor az alapító tagok listájának legkevesebb 25 ezer személyt kell tartalmaznia úgy, hogy lakhelye az ország legkevesebb 15 megyéjében legyen, megyénként legalább 300 taggal.

A törvénytervezet sarkalatos, éppen ezért egyik legvitatottabb fejezete a kulturális autonómiáról szóló, amelyet a 2005 októberében rendezett szenátusvita során a szociáldemokrata és nagy-románia párti honatyák javaslatára töröltek is a szövegből. Eszerint az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját, amely valamely nemzeti kisebbség azon képességét jelenti, hogy a tagjai által választott tanácsok révén döntési jogkörrel rendelkezzék kulturális, nyelvi és vallási identitását érintő kérdésekben. Az így létrehozott tanácsok döntéseinek végrehajtását saját testületeik vagy az esetnek megfelelően az illetékes közhatóságok biztosítják.

A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája a következő illetékességi kategóriákra vonatkozik: a nemzeti közösségek anyanyelvű oktatására vonatkozó stratégiák és prioritások kidolgozása; szervezi, adminisztrálja és ellenőrzi az anyanyelvű oktatást a magánoktatási intézményekben, vagy az állami tanintézmények esetében az illetékes közhatóságokkal való partneri viszonyban részt vesz e tevékenységek végzésében; szervezi, adminisztrálja és ellenőrzi az anyanyelven működő magánjogi kultúrintézményeket és a saját kultúráját kutató és fejlesztő intézeteket, vagy a kulturális közintézmények esetében az illetékes közhatóságokkal partneri viszonyban tesz eleget ennek a feladatnak; saját tömegtájékoztatási eszközöket hoz létre és adminisztrál, vagy az illetékes közhatóságokkal partneri viszonyban a közszolgálati rádió- és televíziós társaságok keretében adókat, tagozatokat, szerkesztőségeket, illetve adásokat szervez; az illető nemzeti kisebbség történelmi műemlékeinek és ingó kulturális vagyonának megőrzését és hasznosítását célzó stratégiák kidolgozásában és a prioritások megállapításában való részvétel; a nemzeti kisebbségek kulturális, nyelvi, vallási önazonosságának megőrzését, fejlesztését és kinyilvánítását szolgáló speciális alapok adminisztrálása, vagy adott esetben az illetékes hatósággal való partneri kapcsolat által az adminisztrálásban való részvétel, vagy az adminisztrálás folyamatos ellenőrzése; kinevezi a nemzeti kisebbség nyelvén működő magánoktatási intézmények és az illető nemzeti kisebbség magán kultúrintézményeinek vezetőségét; a vezetőség kinevezésének véleményezése anyanyelvű oktatást nyújtó állami oktatási intézmények, valamint az illető nemzeti kisebbség kulturális közintézményei esetében; azon állami oktatási intézmények vezetőségének kinevezését javasolja, amelyekben anyanyelvű alegységek működnek; az illető nemzeti kisebbség megbízottainak kinevezését javasolja a Művelődés- és Vallásügyi Minisztériumba, illetve az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztériumba, azoknak a főigazgatóságoknak a keretébe, amelyeknek hatáskörébe tartozik a nemzeti kisebbségek kultúrája, valamint a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyó oktatás; kulturális és tudományos ösztöndíjakat és díjakat létesít és nyújt át; a törvény értelmében különleges illetéket állapít meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak, a kulturális autonómia működésének biztosítására.

Autonómiatanácsok és monopólium

A tervezetben az áll, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei feladatkörük és illetékességük gyakorlása céljából kezdeményezhetik a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsának létrehozását. Ezek jogi személyiséggel rendelkező önálló adminisztratív hatóságok, amelyek belső választás révén alakulnak meg ama nemzeti kisebbséghez tartozó személyek titkos, közvetlen, egyenlő és szabad szavazása alapján, amelynek a Tanácsát létre akarják hozni. A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsának javaslatára a parlament, a kormány, illetve a választott közigazgatási hatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el, amelyek alapján a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jog gyakorlására vonatkozó saját illetékességüket a KANT-ra ruházzák át. Különben az RMDSZ politikai egyeduralomra törekvése e téren is megmutatkozik. A törvény értelmében ugyanis a kulturális autonómia gyakorlását illetően az állam azt a nemzeti kisebbségi szervezetet tekinti reprezentatívnak, amelyik részt vett és mandátumot szerzett a parlamenti választásokon, ha pedig az illető kisebbség szervezetei közül egyik sem szerzett mandátumot, akkor azt, amelyik a legtöbb szavazatot szerezte.